2015. július 30., csütörtök

A látszaton túl - 1. rész

Sandro hazaérkezett nyaralásából.
- Helló, Család! Megjöttem! - kiáltotta az előszobából.
Lilien odasietett.
- Szia. Én Lilien vagyok, a... - üdvözölte,
de a férfi fejezte be a mondatát:
- Ah, a bébicsősz! - szólt pimaszul,
majd faképnél hagyva a lányt a nappaliba ment, közben félvállról folytatta:
- Ezek szerint mondták, hogy jövök, és ők nincsenek itthon. Miért is?
Lilient úgy meglepte Sandro modortalan viselkedése, hogy egy pillanatra gyökeret vert a lába az ajtóban, aztán sietve utána ment.
- Roberto kórházba vitte Belindát, mert fájásai lettek. A kicsik pedig fent alszanak.
Sandro a telefonját kezdte nézegetni.
- Igen, hívott. - állapította meg, majd visszacsúsztatta zsebébe a mobilját.
- Szóval, te vigyázol a gyerekekre? - fordult végre a lány felé.
- Igen, én, már három hónapja.
- Pont akkor mentem el innen. Honnan ismered a bátyámékat?
- A nővérem Mara jó barátnője Belindának.
- Mara... - gondolkozott Sandro lekezelő hangon.
- Emlékszem. Egyszer futólag láttam őt. Ő az, akinek olyan a haja, mint a tiéd.
Lilien meglepődött Sandro megfigyelésén.
- Igen, ez így van. - mosolygott.
- Ezért voltál ismerős. -  állapította meg a férfi, majd jobban megnézte a lány arcát. Lilien kicsit zavarba jött ettől.
- Mi... mi az? - dadogta félénken.
- Semmi, csak jobban megnéztelek, hátha eszembe jut a nővéred arca. De semmi.
Ekkor csörögni kezdett Sandro telefonja, majd egy könnyed mozdulattal felvette:
- Helló bátyám! Minden rendben?
- .......
- Jah, most érkeztem. Nem is mondtad, micsoda dadád van!
Lilien szemei kikerekedtek.
- ........
- Igen, jónak tűnik. - nézett a lányra, aki jobbnak látta, ha elfordul, mert kezdte magát furcsán érezni.
- ..........
- Nem, dehogy. Inkább tetszik.
Lili beleborzongott ezekbe a szavakba, nem tudta mire vélni, és nem igazán értette mit csinál ez a férfi.
- ...........
- Valóban? Azt majd meglátjuk! Fog nekem bizonyítani! - fejezte be Sandro a telefonbeszélgetést.
A lány meg volt szeppenve, de eszébe jutott Belinda.
- Hogy van Bel? - aggódott.
- Úgy tudom, minden rendben.
- Ez jó hír! - örült, de a férfi megvetően folytatta:
- Szóval, alkalomadtán segítesz a háztartásban is?
- Igen. - válaszolta Lili kedvtelenül. - Belindának nagy szüksége van a segítségre. Ha megszületik a kicsi, akkor pedig még inkább így lesz.
- Mára megvagy a főzéssel?
- Igen. - sütötte le szemét.
- Bocsánat, de megyek megnézem a gyerekeket. - terelte el a szót, és a lépcső felé igyekezett.