A látszaton túl - 3. rész

Roberto jött haza.
- Sziasztok! Kérlek, Lili, csomagolj össze Belindának, mert hamarosan megszületik a baba! És maradj itt estére is vigyázni a gyerekekre! - mondta.

- Rendben. - válaszolt a lány, bár legszívesebben hazamenekült volna Sandro miatt. Gyorsan el is sietett csomagolni.
- Örülök, hogy itt vagy öcsém! - ölelte meg egymást a két férfi.

- Ugye nem piszkáltad Lilit? - kérdezte Rob.
- Dehogy! Remekül kijöttünk!

- Helyes! Belinda is kissé aggódik, hogy mit szólsz hozzá.
- Kedves lány, nincs vele baj. Meg különben is, otthagytam valakit a hotelben.
- Az az Annabella, akiről beszéltél? - kíváncsiskodott Rob.
- Igen. Gyönyörű lány! - áradozott Sandro. - Elegáns, finom. Majd mutatok róla képet.
- Jó, már nagyon kíváncsi vagyok rá! De ez most komoly köztetek?
- Meglátjuk. Ha utánam jön, akkor lehet az is.
Lassan Lilien visszaért a csomaggal.
- Menjek veled vissza, Rob? - kérdezte Sandro a bátyját.
- Nem, maradj csak, a srácok biztos örülnek majd, ha itt találnak!
- Oké, akkor majd hívjál és megyek!
- Úgy lesz!
Roberto visszament a kórházba, ők pedig újra kettesben maradtak. Sandro bevitte a bőröndjét az egyik szobába, majd a nappaliban helyezte magát kényelembe egy újsággal:
- Tudod, az éjszakát nem fogom itt tölteni, hogy vigyázzak rád, van jobb szórakozásom is! - közölte undokul.

Lilien minden porcikája borsódzott a férfitól, ezért félvállról válaszolt vissza neki.
- Rám nem kell vigyázni, és nem tartozik rám mit csinálsz!

- Helyes. Van barátod, amúgy?

- Nincs.
- Eljöhetnél velem egy buliba majd egyszer, ha lesz egy szabad estéd, Hamupipőke! Bemutatnálak pár igazi férfinak.
- Köszönöm, de engem ez nem érdekel. Nem így ismerkedem.

- Nem is ismerkedsz, különben nem lennél egyedül!
- Valóban, és még így is sikerült ma megismernem egy öltönybe bújt faragatlan embert. De nem is akarok veled foglalkozni tovább, inkább felmegyek az emeletre!

Lili felment, Sandro lent maradt a nappaliban.